Hangetetés
Etette a kószáló hangokat.
Magokat szórt az ablak alá,
és elbújt, hogy hallgassa őket.
Kitett napraforgómagot,
mire odarepültek az M-ek,
mormogtak és mekegtek,
majd közéjük ült egy N is,
halkan neszezett, nógatott,
de elkergette egy vadul
nyekegő, nyámmogó Ny,
és hangosan nyenyerészett.
A kölesre sok S és Sz szállt,
szédítő, szelíd hangsereg:
susogtak és sejpegtek,
szuszogtak és sziszegtek.
A tökmagra hatalmas B csapott le:
bömbölt és brekegett,
a gyomrában egy P is megbújhatott,
és pompásan pampogott.
Az itatóba vizet öntött:
egy Cs belecsurrant-belecseppent,
vidáman csorgott és csobogott,
egy K mellette kuruttyolt,
egy másik a falombokban
idegesen károgott és krákogott,
végül kétségbeesetten kerepelt.
Két H násztáncot járt az ereszen,
huhogtak és hahotáztak,
míg egy C megette a cirkot,
utána cammogva citerázott,
egy D dorombolt és dörgicsélt,
majd durván hangokat darált,
elijedt a gagyogó G
és a fáradt, hangfosó F,
amíg a zümmögő, zörejes Z
csak zavartan zizegett.
A muhart befalta a tátogó T,
trillázott, tikkelt és teketóriázott.
A búzát bezabálta a puffadt B,
böfögött és berregett.
A kiszórt kukoricára egy hang se jött,
hasított a csend.
A hangok egymásba vágnak,
és hullámokban örvénylenek,
ahogy rezegnek a légmolekulák:
ismeretlen szavakká állnak össze,
míg a beszélt nyelv elhalkul,
és elnémul az agyban a hangtan.
Az ég hatalmas fül,
új hangsorok zenélnek dobhártyáján,
és a kis hallócsontocskák
jóllakottan táncolnak.
Senki nem kottázza le az új melódiát,
pedig a hangetetőben
napra nap új nyelv születik.
(Megjelent az Alföld 2024/10-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Sipos Sándor grafikája.)
Hozzászólások